 |
| forrás: katonajozsefszinhaz.hu |
Felgördül a vörös függöny és mi
azonnal egy kocsmai mulatozásba csöppenünk bele. A vendég már nem szomjas, így
a bátorsága is megjön, hogy megkezdje reménytelen udvarlását a pultos lány irányába.
A cigányok közben sokszor elhúzzák a nótáját, természetesen a busás borravaló
reményében. Így indul a darab. Az idillé, a felhőtlen szórakozásé a főszerep, a
színészek játéka már az első percekben hangulatba hozza a közönséget. A
dorbézolás mögött magas szintű színészi perfekcionizmus bújik meg: Rajkai
Zoltán hihetetlen érzékenységgel és árnyaltsággal ábrázolja Kukac úr, a
hivatalnok nyomorúságos mulatozását, az őt körülölelő cigánymuzsikusok pedig a széles
és ötletes mozgáskultúrával igazán humoros és szórakoztató hatást keltenek.
Kovács Lehelnek még az arckifejezése is a zenélés komolyságát hivatott
erősíteni, egyébként jellemébe is tökéletesen passzol e szigorú tekintet. Keresztes
Tamás rugalmas mozdulatai, túlfeszített rángásai pedig igazán mulatságos
színezetet kölcsönöznek az általa megformált Daninak. Mindenki maximálisan
benne van a szerepében, tökéletesen azonosul karakterével.
| forrás: fidelio.hu |
Nagy jókedvben indul tehát a darab.
És a folytatás is ilyen: Harkocsány (Szacsvay László) és Harkocsányné (Szirtes
Ági), valamint kislányuk, Szidike (Pálmai Anna) megjelenése csak fokozza a jó
hangulatot. A két Harkocsány hangoskodása olykor az eget veri, de valójában nem
tudjuk őket komolyan venni. Nyilvánvaló, hogy az asszony viseli a nadrágot,
(nem mellesleg bajusszal is érkezik) hangosabb, könnyebben kezd rikácsolásba.
Szirtes Ági kiváló a túlzó, hangos cigányasszony szerepében (is), Szacsvay
pedig mértékletességével, sztoikus nyugalmával tökéletes ellenpontját képezi
asszonykájának. Pálmai Anna a darab ezen részén még nem kap olyan jelentős
szerepet, viszont tekintetével már itt is nagyszerűen játszik.
| forrás: fidelio.hu |
Főleg akkor, mikor a Kisasszonyra
(Pálos Anna) néz. Mert bizony ők aztán nem kedvelik egymást. Harkocsányék ugyanis Dani cigányt szemelték ki
a lányuknak, azonban Dani szívét és ágyékát inkább a pultos Kisasszony
dobogtatja meg. Sőt állítólag Szidike Áskárát szereti. Azonban a frigy Dani és
Szidike között mégis létrejön. Dani viszont félre-félrenéz, a szülők válást is
kezdeményeznének. Zajlik tehát a cigányflorklór. Egészen addig, amíg egy
puskalövés dörren.
A hangulat visszájára fordul: az
eddig mulatós, zsivajgó tömegen most a gyász és a bánat vesz erőt. A környezet is változik: az eddig makulátlan
fehér díszletet a falakról csorgó fekete festék szennyezi be. Czeigler Balázs
nagyszerűen képes érzékeltetni, hogyan csap át a darab steril idillből komor és
vészjósló állapotba. A jelmezek is kiválóan alkalmazkodnak ehhez a hangulathoz:
Füzér Anni eddig egyszínű, rikító selymekbe öltöztette a szereplőket, most
pedig szakadt, piszkos rongyokban jelennek meg. A testre festett színes virágok
is eltűnnek, helyettük csak sár és kosz marad. Az idealizált, ízes és archaikus
cigányvilág teljesen eltűnik a szemünk elől.
 |
| forrás: origo.hu |
Megtudjuk, hogy Harkocsányt
lelőtték, jönnek is a rendőrök, a nyomozók, a sajtó, hogy kiderítsék, mi is
történt pontosan. És egy egészen más világba csöppenünk bele: eddig a cigányok
és a nem-cigányok jól megéltek egymás mellett, egy helyre jártak mulatni,
együtt vigadtak, most viszont kiderül, hogy a nem-cigányok undorodva fordulnak
el a cigányoktól: Kukac úr áramot vezetett a kerítésbe, és a Vendéglős (Ujlaki
Dénes) is kénytelen óvintézkedéseket bevezetni a cigány lopások ellen. A
cigányokkal nem lehet kijönni, mindig csak a bajt csinálják, ők mindennek az
okai és áldozatai. A cigányokkal csak a probléma van, nem elég, hogy a nyomozó
fényképezőjét le akarják nyúlni és minden módon megnehezítik a nyomozást
(elviszik a holttestet), hanem még egymás ellen is áskálódnak (ki gyászoljon a
halott Harkocsány fejénél). De a másik oldal sem jobb: ott vannak a sete-suta
rendőrök, az eltussolások, a mindent tudni akaró újságírónő, a saját nyugalmát
féltő orvos (Bán János). Egyik csoport sem jobb a másiknál: a cigányok
ugyanolyan rosszak, mint a nem-cigányok. Grecsó Krisztián ezeket a figurákat is
árnyaltan ábrázolja, az már más kérdés, hogy Kiss Eszternek nincs kedve
játszani. Viszont Bán János és Fekete Ernő remekelnek szerepeikben.
 |
| forrás: metropol.hu |
Grecsó jól megírt párbeszédeiből kiderül, hogy ő nem
is akarja sem védelmezni, sem átkozni a romákat. Ő tudja, hogy senkinek sincs
igaza, nem lehetségesek jók és rosszak. Máté Gábor ennek megfelelően rendezi a
darabot, rendezésének köszönhetjük, hogy a második felvonásban a szereplők
teljesen kifordulnak önmagukból, fásultak és züllöttek lesznek.
A darab nem ad megoldást, nem
mondja el, hogy mit kell gondolnunk a cigánykérdésről. Nincs eredmény. Az
előadás nem ítél, hanem kérdéseket feszeget. Ezt jelzi Szirtes Ági záró
monológja is, mely után hosszú és mély csend következik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése