Eszenyi Enikő: Rómeó és Júlia

képek forrása: vigszinhaz.hu

            Vannak olyan rendezők, melyek szinte az összes színpadi trükköt, eszközt kihasználják egy színdarabon belül. Mégis teszik ezt úgy, hogy sosem válnak erőltetetté, színpadiassá, a nézőt pedig magával ragadja az előadás, bekerül a színdarabba és együtt forog a színészekkel.

            Ez történt április 8-án, amikor a Vígszínházban átélhettük Rómeó és Júlia szerelmének történetét. Felemás érzésekkel ültem le a székemre, mert rajongok Eszenyi Enikő munkásságáért, viszont a színdarab plakátja borzalmasra sikeredett. Rómeó és Júlia facebook profiljával szembesülhettünk sokszoros nagyításban ezeken a falragaszokon. Túlzó volt és oda nem illő; mert értem én, hogy azt próbálják nekem itt elmagyarázni, hogy ez egy modern feldolgozás lesz, de ne így. Én így nem akarom.

            Persze azért sikerült megnyugodnom, mikor felgördült a függöny. Egy készülődésszerű jelenetet láttunk, háttérben különböző vetítések, a szereplők jelmezbe öltöznek, közben vázolják a sztorit. Színház a színházban – ez segített minket az átlényegülésben és innentől kezdve már nem volt megállás….

            Motorok, sportautók száguldanak a színpadon és nem is zavarja őket, hogy Shakespeare korában ők még korántsem léteztek. De miért is aggódnának emiatt, hisz a szöveg sem korabeli, hiszen Varró Dániel már sikeresen aktualizálta azt. Rengeteg szójáték hangzik el a színpadon, a nézőtér pedig egyre vidámabb és egyre hangosabban nevet.

            De nemcsak a szöveg segít abban, hogy bekerüljünk a darab világába: rengeteg vetítés teszi még feledhetetlenebbé a darabot: így válik lehetségessé, hogy Júlia a Vígszínház tetejéről szaladjon le a dadájához vagy, hogy Rómeó a város szűk utcáin közlekedjen motorral. Ezek a vetített jelenetek azért is fantasztikusak, mert a háttérben zajló előre felvett képek szorosan összefolynak a színpadi élő előadással.: nem érezzük ki erősen kettejük idő – és térbeli különbségét.

            A darab legfantasztikusabb része maga az erkélyjelenet. (Nekem evidensnek tűnik, hogy a rendezők erre helyezik a legnagyobb hangsúlyt, mert Shakespeare színműjében is ez tűnik a leglényegesebb elemnek) Nemcsak a színpadi díszletben játszódik: Juli az erkélyen, Rómeó pedig az egyik páholyban tűnik fel, majd Juli a karzaton, Rómeó pedig szintén egy másik helyen. A közönség közvetlen közelében játszanak, magukévá teszik az egész nézőteret is. A darab kilép a színpad nyújtotta keretek közül, összefonódik a befogadókkal. Természetesen ebben a jelenetben nem történik semmilyen fizikális együttlét a főszereplők között, Rómeó Júliát otthagyja „kielégítetlenül”. Azonban a fiatalok között a második felvonásban sor kerül az egyesülésre: szépen megoldott a jelenet, nem túlzó és jórészt homályban marad, ahogyan a szerelmesek egymásié lesznek. Ennél azonban sokkal feleslegesebb a jelenet, mikor Juli egy kád vízben ül és kesereg: igen, itt a színésznő meztelenül jelenik meg a színpadon, de még most sem értem, hogy mi a célja annak, hogy ezt a nőt meztelenül lássuk.

            Ennek ellenére Bata Éva nagyszerűen testesíti meg Júliát. Egy kicsit zizis a szerepben, mindig mosolyog, mindenre rácsodálkozik, Rómeó iránti szerelme is játékos, könnyed. Azonban nagyon gyorsan megkomolyodik, mikor testvére meghal, szerelmét pedig száműzik. Itt egy kicsit didaktikussá válik: túlzó az, ahogyan könnyeit hullatja, de az is, ahogyan épp meghalni készül. Persze ezek a darab egyik legdrámaibb jelenetei, de mégis egy kissé túljátssza.

            A szerelmét alakító Varju Kálmán is nagyszerű figura: sosem esik ki a szerepéből és pontosan alakítja Rómeó karakterét. Nagyon jól játssza a hősszerelmes vagány csávót – egyszerre képes eljátszani, hogy egy érzéketlen bunkó és egy végletekig érző lény.

            A legnagyszerűbb figura mégis Börcsök Enikő, aki a dada szerepében tűnik fel. Kissé szertelen, dilis hölgyet formáz meg, akin nagyon jókat lehet nevetni. Hatalmas lendülettel játszik, mindig kapcsolatban van a közönséggel. Egyszerűen fantasztikus.

            Ő is - másokkal együtt – több szerepben tűnik fel: Lady Capuletet is ő formálja meg. Gyuriska János egyszerre testesíti meg Mercutiot és a herceget, mondani sem kell mindkét karaktert nagyszerűen alakítva. Vallai Pétert is fontos megemlíteni, hiszen csodálatosan alakítja a Montague család fejét. A Lőrinc barátot játszó Mészáros Mátén is sokat nevetünk, nemcsak amikor barátként egy Pax et bonum feliratú barkaszból osztja tanácsait, de akkor is, amikor Benvoliot szerepét ölti magára.

            Összességében fantasztikus a darab, könnyed és élvezhető. Néha didaktikussá válik ugyan és szájbarágósság, azonban ez szinte fel sem tűnik. Csak élvezzük, a szereplők játékát, Presser Gábor zenéjét, a színházi eszközök magukkal ragadnak…

            Itt van nekünk saját korunk Rómeója és Júliája, két órára valamelyikbe biztosan szerelmesek leszünk….

Képek az előadásról itt:http://vigszinhaz.hu/galeria/218+rómeó+és+júlia+előadásfotók/