Első sorból, a színészek fél méterre játszanak tőlem. A három fiatal, Matthew (Szamosi Donáth), Isabell (Danis Lídia) és Theo (Haumann Máté) közé negyedikként még beférek. Nem veszek részt, de mégis. Együtt lélegzem a szereplőkkel, olyan közel vagyok hozzájuk. Szeretkezem velük.
Határozottan más élményt nyújt ilyen közelről nézni egy darabot. Amikor nem tudod befogni tekinteteddel az egész színpadot, ennek következtében bevonva érzed magad az egész játékba. Részesévé válsz... és sokkal több dologra figyelsz fel...
Persze ilyenkor is feltűnik, hogy nagyszerű a díszlet, de most nem a színpad egészére koncentrálsz, hanem a középen levő bibére. sokkal inkább belelátsz. sokkal közelebb van hozzád. sokkal inkább benne akarsz lenni. A színészeknek sem a mozdulatai, amelyek a leginkább megfognak, hanem az arcuk. És vannak dolgok, amiket távolabbról nem láttál meg bennük.
Mert nem láttad Danis Lídiát ennyire nagyszerűnek, nem vetted észre, hogy magasan jobb, mint a férfiak. Nem vetted észre, hogy milyen nagyszerűen játssza el a "tökéletes színpadi csókot", ami valóban a tökéletes színpadi csók. És azt sem, amikor megszeppenve eljátssza szüzességének elvesztését. Ott előtted. Premier plánban. És akkor már te is majdnem azt érzed, hogy belepirulsz, mert annyira közel van.
És azt is látod, hogy a Szamosi Donáth baromira izgul. Határozottan remeg. De nagyon jól áll neki, a Matthew is remegős. Szamosi Donáthnak ez az első színpadi szerepe, Matthew pedig most találkozott A nővel, A femme fatale-lal. És igen, mindkettejüknek nehéz e helyzetük: Donáth tudja, hogy minden szem rá szegeződik, Matthew pedig teljesen lesokkolódik, amikor belekerül ebbe a szerelmi háromszögbe.
És ott van a Theo, aki ilyen közelről egyáltalán nem szimpatikus. Arrogáns és túl színpadias. Féltékeny és kegyetlen. Matthew-val való szexuális együttléte kifejezetten állatiasan kezdődik. Talán ő az, aki mindenkit irányítani akar, aki mindenkinél feljebbvalónak érzi magát. Túl sokat fintorog. És elég utálatos egy alak. Haumann Máté szemei gonosszá váltak ebben a figurában. Féltem tőle. Főleg akkor, mikor engem nézett. Csak meredt előre és engem bámult. Theo-Máté igencsak megrémisztett.
Megint szerettem a darabot. És most nem csak azért, mert ez egy jó darab, hanem mert megengedték, hogy a részese legyek. Hogy aggódjak, amikor Isabell fel akarja gyújtani a "lakást" és a lakással együtt téged is. Hogy egy asztalnál üljek ezzel a francia ikerpárral, akik nemcsak Matthew-t, hanem engem is bevontak a "kis játékukba"...
